bitcoininfo bejegyzései

A jelenlegi ICO piac rettentően komplex, bonyolult és mindenkinek többször meg kell gondolnia, hogy mit lépjen. Még mindig van lehetőség óriási profitot csinálni, de hatalmasakat lehet bukni is. Álljon itt pár tanács Albert Murphytől – UPDATE, simán lehet, hogy kamu név és az egész cikk egy PR fogás egy bizonyos ICO megvásárlására, ezért a cikk végéből kivettem az ajánlott ICO-t – , aki saját bevallása szerint kevesebb mint 20.000 dollárból csinált 2.000.000 dollárt 2017-ben. Nyilván bárki aki nem halott még a kripto világról ezt óriási kamunak tartja, aki viszont pár hónapja követi a virtuális pénzek árfolyamát akár el is tudja ezt képzelni, hinni.

A cikk fordítás, helyenként kicsit eltér az eredetitől!

Minél nagyobb az ICO, annál jobb, ugye? Nem!

Az egyik legnagyobb tévhit az, hogy minél nagyobb egy ICO célja, minél nagyobb a hírverése, minél nagyobb az egész projekt volumene annál nagyobb profitot várhatunk. Mindez azért van, mert az embereket az érzelmeik irányítják, és félnek attól, hogy valami nagyból kimaradnak. Különösen gyakran fordul ez elő, ha azt látjuk, hogy sokan vásárolnak valamiből, sokan beszélnek róla, sok ember érdeklődik. Ezek a helyzetek sokszor irracionális döntésekre késztetik az impulzusok alapján döntő embereket.

Mielőtt továbbmegyünk nézzünk meg egy ábrát pár „kis” és pár „nagy” ICO-ról. (Fordítást ehhez nem készítettem, de elég egyértelműen látszik a kiragadott példákon, hogy a „kis” ICO-k sokkal több profitot hoztak.

A kicsi jobb!

Hogyha háromszor jó döntést hoztál, 20.000 dollárból csinálhattál 796.000 dollárt. Ne keverd össze az ICO-t a részvényekkel, mert nem ugyanaz. Az ICO-k most indulnak egy nagyon alacsony szintről, miközben a részvények már több mint 100 éve a piacon vannak. Az ICO-k alig három éve, és pont ezért sokkal nagyobb megtérüléssel kecsegtetnek mint bármelyik részvény.

A fenti ábrán az is látszik, ha a 20.000 dollárt a sztárolt „nagy” ICO-kba fektette valaki, akkor abból maradt 3.744 dollár… A 796.000 helyett.

Az egyik legnagyobb ok arra, hogy a sztárolt projektet az ICO után inkább zuhanni fognak, az az, hogy többségében nem kisbefektetők, hanem nagybefektetők, „bálnák” vásárolnak be belőlük akár 1-5 millió dollár értékben pre-sales, sokszor nem is teljesen átlátható nagy bónusz kedvezményekkel. Éppen ezért óriási előnyben vannak, hiszen ahogy a token végül megjelenik a piacon az eredeti ár alatt is nyugodtan piacra szórhatják a zsetonjaikat, hiszen az óriási bónusz és zsetonmennyiségük miatt így is mesés haszonnal szállhatnak ki. Nem is beszélve egyéb manipulatív dolgokról mint a nagybefektetőknek Ether vagy további token biztosítás. (Ebbe annyira nem merülnék bele, az eredeti cikkben TEZOS 232 milliós bedőlt projektje van rossz példa – a fordító). A kisbefektető meg? Pisloghat mint hal a vízben.

Egy átlagos kisbefektető 3 Ethereumot szán egy ICO-ra (Magyarországon nyilván még ennyit se), ezekért az összegekért nem lehet jelentős bónuszt, előnyt szerezni.

Összességében nagyon fontos az, hogy a kisbefektetők és nagybefektetők aránya megfelelő legyen, mindenképp szerencsésebb egy olyan ICO, ahol a kisbefektetők dominálnak, akik sokszor a felhasználói is lehetnek az adott projektnek, ezzel is növelve az értékét. Ahol túl sok a nagybefektető túl nagy a veszély a manipulációra.

#1. Első szabály: válassz megfelelő méretű projektet, az értékre koncentrálj és ne a hype-ra!

Statisztikailag úgy tűnik, hogy van egy ideális mérete az ICO-nak, ahol a legjobb megtérülés várható, ez a 2 és 10 millió dollár közötti sáv. A google 1 millió dollárból indult. Általánosságban ahol 2 és 10 millió dollár befolyik, annak elégnek kell lennie egy megfelelő projekt csapattal gyakorlatilag bármire. Ne feledjük, hogy ez a pénz csak a projekt beindításához kell, amire elégnek kell lennie. Azt se feledjük, ha túl nagy a projekt kezdeti tőkebevonása, akkor joggal érezhetik a „tulajdonosok”, hogy ők már megcsinálták a szerencséjüket, hiszen az ICO-val már meg is gazdagodtak.

Röviden: kerüld azokat az ICO-kat ahol a target több tíz, akár több százmillió dollár! Egyszerűen azért, mert sokkal nagyobb az esély a bukásra!

#2. Második szabály: Vizsgáld meg kikből áll a projekt csapat

Ha az alapítók között nincs egy, már a piacon máshol bizonyított ember, felejtsd el őket! Legyél biztos benne, hogy a projekten dolgoznak megfelelő üzletemberek is. Ha már bizonyított emberek állnak mögötte akkor jóval kevesebb az esélye, hogy csalás az egész. Ez a második szabály legalább annyira fontos mint az első! Mégis a projekt mérete az első szabály, mert egy túlméretezett, túlárazott ICO még akkor is balul sülhet el, ha megfelelő szakemberek állnak mögötte.

#3. Harmadik szabály: Kerüld a a projekteket ahol túl sok, túl nagy a sötét folt a roadmapen.

Ha egy coin bevezetése, amikor azt valóban akár el is lehet majd költeni akár több mint egy év múlva van ígérve az ICO után, felejtsd el. Az ideális az, ha az ICO végével a coin azonnal használható is lesz.

#4. Negyedik szabály: Legyél biztos benne, hogy van egy reális kibocsátási limit, hogy az el nem adott coinok megsemmisülnek és nem lesz újabb „offering”.

Nagyjából a pont címében benne van minden. Nem feltétlen baj az, ha egy ICO nem éri el a kitűzött célt, nem adják el az összes tokent, sőt. Azonban az el nem adott tokenek semmisüljenek meg és ne legyenek később további token kibocsátások. Ezek biztosítják azt, hogy nem lesz túlkínálat, és induláskor a megfelelő piaci értéken lesznek a coinok.

#5. Ötödik szabály: Legyél biztos benne, hogy a projekt valóban a blockchain technológiát használja

Olvasd el a whitepapert, győződj meg róla, hogy a projektnek valóban szüksége van arra, hogy a blockchaint használja. Ha ez nem így van, az egy óriási piros jel arra, hogy csak azért kell ICO, hogy ICO legyen és bevétel, nem azért, hogy a blockchain technológiát használja. Ne vásárolj ilyenből!

#6. Hatodik szabály: Legély biztos benne, hogy az alapítók a közösség részeiés, hogy azért van szükségük a coinokra, hogy megnöveljék az értékét.

Röviden: ne az legyen a célja az alapítóknak, hogy az ICO alatt befolyt ETH-kból meggazdagodjanak, hanem az, hogy ebből fejlesszék a projektet, gazdaggá tegyék önmagukat és remélhetőleg téged is, mint kisbefeketetőt.

Összefoglalás, milyen az ideális projekt?

• 2-10M dollár közötti tőkebevonással, – minél kisebb annál jobb –  ahol az átlagos befektető nem ad többet 4 ETH-nál
• A projekt team tagjai közt legyenek már sikeres üzletemberek, díjakkal, működő szolgáltatással
• Az ICO lezárulta után már legyen egy működőképes, használható applikáció / szolgáltatás
• A blockchain technológia használata elengedhetetlen feltétel
• Az alapítók / tulajdonosok kommunikáljanak, elérhetők legyenek, slack, twitter, egyebek.

A cikk végén a szerző említ egy szerinte a fentieknek jól megfelelő most induló ICO-t. UPDATE. Aminek a linkjét kivettem, mivel lehet, hogy a fenti egész cikk egy ügyes reklámfogás arra, hogy abba az ICO-ba toljátok a pénzt 🙂 

Ha tetszett a cikk lájkoljátok, kommenteljétek, akármi! Köszi!

Eredeti itt: http://albertmurphy.com/ De ismét felhívnám a figyelmet, hogy könnyen lehet, hogy az egész cikk egy PR fogás, az eredeti angol cikkben a végén ajánlott ICO-ra! Szóval csak óvatosan, nem kell azonnal eladni a lakást bevásárolni 😀

Eredeti fotó: wargame.hu

Az alábbi cikk nagy része egy fordítás, ahol az eredeti cikk egy szinttel feljebb emelkedik a a kriptovaluták színpada előtt trappoló poros és zajos pogózáson és megpróbál egy fontos történést – a Bitcoin és Bitcoin Cash egymással való csatáját – távolabbról szemlélni, rámutatva arra, hogy a harc tulajdonképpen nem más mint évtizedek, évszázadok óta fennálló jól ismert gazdasági elméletek összeütközése.

Az eredeti angol cikk itt található. Mivel sem közgazdász, sem profi fordító, sem kriptó szakértő – egyelőre 🙂 – nem vagyok, ezért bocsássátok meg ha néhol az eredetitől eltérő gondolatokat is beleszövök, illetve ha a fordítás, a szakkifejezések nem mindenhol pontosak. Ennyi bevezető után akkor csapjunk is bele!

Az egész évek óta húzódó probléma a Bitcoin körül az, hogy egy megabytos egy blokk mérete a blokkláncon. Ez egyre kevésbé elég a jelentősen megnövekedett tranzakciók kiszolgálására, aminek az eredménye a megugró átutalási díjak és lelassult átutalási idő. Ahogy egyre elterjedtebb lesz a Bitcoin ez csak még rosszabb lesz. Az augusztusban levált Bitcoin Cash erre próbál meg egy választ adni a 8 megabytosra növelt blokkméretével, sokkal alacsonyabb átutalási díjaival.

Ha visszatekintünk 2013-ba, akkor azt láthatjuk, hogy a Bitcoin tábora egységes volt. Azóta gomba módra szaporodtak a különböző csoportok, subredditek, forkok. Valahol mindig is a fő vita a blokkok mérete körül alakult. De miért? Mi is igazából a vita? Egy megabyte? Kettő? Négy? Nyolc? Hát nem olyan mindegy? Annyira picinek tűnik a különbség. A vita a felszínen ezen folyik, de valójában sokkal komolyabb a tét, itt gazdasági elvek és gazdasági érdekek csapnak össze. Jó, mégis mi?

„Azok a ‘gyakorlati emberek’, akik mentesnek vélik magukat minden szellemi befolyás hatásától, rendszerint valamelyik rég elhunyt közgazdász rabszolgái. Magas állásokat betöltő őrültek, akik hangokat hallanak a levegőben, hajdani könyvmolyoktól kölcsönözték rögeszméik magvát… ” John Keynes

A valódi konfliktus az elmúlt években – illetve most is, hisz nincs semmilyen „végleges” döntés – nem technikai hanem sokkal inkább gazdasági. Mielőtt azonban továbbmegyünk ismerjünk meg egy kicsit két fontos gazdasági elméletet. Az egyik a a fenti úriember nevéből eredendő „keynesianizmus”, a másik pedig az osztrák közgazdaságtani iskola.

John Maynard Keynes

Keynes hívei nem mikro, hanem makro – eggyel magasabb – szinten figyelik a  a gazdaságot. A GDP számok az elsősorban az irányadók számukra. Számukra a pénz forgási sebessége, annak minél nagyobb volta a pozitív. Nem igazán számít az, hogy milyen áruk és milyen pénzek cserélnek gazdát, a lényeg, hogy magas legyen a fogyasztás, hogy mozgásban legyen a pénz. Szorosan kapcsolódik az egész elmélet a szabadkereskedelemhez, aminek természetesen a második világháború után az USA lett az éllovasa. Bár Keynes angol volt, gondolatai, elképzelései a legdominánsabban az USA-ra hatottak a nagy világválságtól egészen a 70-es évek olajválságáig.

Az osztrák iskola tagjai inkább mikro szinten vizsgálják a gazdaságot, és azt mondják, hogy az igazi lényeg az az, hogy mi adja a jólétet. A megtakarítások és a befektetések, az értékállóság végső soron jólétet teremt, és ezért nem minden pénzmozgás, nem minden tranzakció hasznos.

Kripto-Keynes hívők

Itt az ideje beemelni ezt a két különböző nézetet a kripto valuták világába. A Kripto-Keynes hívők – ezentúl engedjétek meg, hogy KK-nak említsem őket a továbbiakban – abban érdekeltek tehát, hogy a pénz gyorsan mozogjon, még akkor is, ha ez esetleg a biztonság rovására is mehet néha. Érdekük, hogy nagyobb legyen a blokkméret a felgyorsuláshoz, és érdekük az is, hogy az átutalási díjak kisebbek legyenek, hiszen akkor még több átutalás lesz, a gazdaság egyik legfontosabb motorja pedig szerintük a pénz forgási sebessége. A pénz itt nem más mint egy egyszerű csereszköz, ami ezt a forgási sebességet biztosítja.

A Kripto-Osztrákok

Ebben a kontextusban úgy definiálhatnánk őket, hogy ők azok akiknek a biztonság a legfontosabb. Náluk a megtakarítás és az, hogy a pénzük értékálló, biztonságos, előrébb való annál, mint, hogy könnyen cserélhető, könnyen és gyorsan forogjon. Számukra a rendszer megváltoztatása, a próbálkozások a gyorsabbá tételére azt a veszélyt jelentik, hogy elsődleges fontossága veszélybe kerül: kevésbé lesz biztonságos és értékálló.

Kezditek érteni, hogy jön ez az egész elmélet a kripto világhoz?

Az egész tehát sokkal inkább egy gazdasági-elméleti vita, mint technikai. A KK hívők számára a Bitcoin lánc fejlesztése, gyorsítása előnyökkel járna, hiszen ők a sebességben hisznek. Az osztrák hívek számára a legfontosabb, hogy az értékük, a Bitcoinjük megmaradjon értékében, sokkal kevésbé számít, hogy milyen gyorsan vagy mennyiért tudják azt mozgatni.

Üzleti világ az HODL-erek ellen

Az üzleti világban a jövedelem a legfontosabb, és ezt halálosan veszélyezteti az, ha a tranzakciók limitálva vannak. A gyorsabb, több és olcsóbb tranzakciók a Bitcoin láncon mind a „pénz” forgási sebességét növelnék, ami az üzleti világnak, a Keynes hívőknek talán a legfontosabb. Nem meglepő tehát, hogy az üzleti világ nagy része támogatta a New York-i egyezményt, ahol végső soron arról döntöttek, hogy egy technikai fejlesztéssel – Segwit2x – a közeljövőben felgyorsítják a Bitcoint .

A HODL-ereknek, vagyis azoknak akik megtartják a Bitcoint nem ez az érdekük. Nem érdekeltek a napi mozgatásokban. Nem érdekeltek a gyorsításban, főleg ha csak egy kicsit is fennáll a veszélye, hogy az értékes ingóságukat – a Bitcoint – akár el is veszíthetik.

Azzal végül, hogy a november közepére tervezett Segwit2x elmaradt egy tiszta jelet kaptunk arról, hogy jelenleg a HODL-erek, vagy úgy is mondhatnánk, hogy a Kripto-osztrákok szava döntött.

Ettől még természetesen a szakadás már augusztusban megtörtént a Bitcoin Cash leválásával, ami nyilvánvalóan a Kripto-Keynes elmélet híveinek kedvezett. A Segwit2x elmaradása meg a Kripto-osztrákok sikere, és talán ez is volt a nagyobb csata. A beígért és végül elmaradt Segwit2x fejlesztés miatt az előző héten láthattunk is egy visszavágást, támadást emiatt – itt írtam róla bővebben – ahol a Keynes hívők a Bitcoin Cash puskáikkal megtámadták az osztrákokat. Bár volt előrenyomulás a Bitcoin Cash ára az egekbe szökött, a Bitcoiné meg csökkent, de végül, egyelőre mindenképpen úgy tűnik, hogy az osztrákok a Bitcoin mozsárágyúikkal megállították, és jelentősen visszaverték a támadást.

Összegzés:

Az igazi háború tehát elméleti síkon zajlik. Melyik a fontosabb? A pénz mint olcsó és gyors csereeszköz? (Talán nem is véletlen, hogy ennek a hívei hívják a pénzüket Bitcon Cashnek?!). Vagy az értékállóság, a biztonság a legfontosabb? Még akkor is ha ez drágább, lassabb?

A Bitcoin Cash és Bitcoin különválásával idővel ez is kiderül, hogy melyik gazdasági elmélet kerekedik felül. Vagy az is lehet, hogy élhet egymás mellett a két elmélet, a két kriptopénz boldogan.